Teljesen normális, ha szégyelled a múltbeli megalázó eseményeket, akkor is ha csak rá gondolsz.

Mindenki került már olyan helyzetbe, amikor azt kívánta, bárcsak azt kiálthatná a csillagoknak, hogy "Föld, vigyél el!". Ekkor megtörténhetne velük, hogy ne kelljen szégyenkeznünk. A megalázó emlék veled marad mindig, és emlékeztet rá, amikor hajnali háromkor megpróbálsz elaludni, nem hagy békén. Ezek a negatív emlékek visszatérően előjönnek, és még jobban szégyelljük magunkat csupán ha rá gondolunk. Miért szégyelljük magunkat ha csak rá gondolunk? A Science Alert jelentése szerint két lehetséges módja van annak, hogy emlékezzünk a múltbeli élményekre. Az első szándékos és önkéntes, például amikor megpróbáljuk felidézni, hogy mit ettünk tegnap. A második spontán és önkéntelen, azok az emlékek, amelyek kéretlenül vagy tolakodóan jelennek meg a fejünkben. Honnan jönnek?

A válasz részben abban rejlik, hogy az emlékek hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Agyunk jelenleg úgy értelmezi, hogy a múltbeli tapasztalatokat egymással összekapcsolt sejthálózatok (neuronok) reprezentálják. Az információk átfedése révén ezek a neuronok fizikai kapcsolatokat hoznak létre egymás között. Az emlékeknek lehet közös kontextusuk (különböző strandok, meglátogatott éttermek), történhetnek ugyanabban az időszakban (gyermekkor, középiskolás évek), vagy átfedhetik egymást érzelmi és tematikus szinten (amikor vitatkoztunk vagy szerettünk másokat).

A külső ingerek a ludasak. Ezek az ingerek közé tartoznak a látványok, hangok, ízek és szagok. Vagy belső ingerek, mint a gondolatok, érzések és fizikai érzések. Ezekre az emlékekre nagyobb valószínűséggel fogunk emlékezni, ha az őket tartalmazó neuronok aktiválódnak.

Hogyan okozhatnak érzelmeket az emlékek?

Annak ellenére, hogy úgy vagyunk kialakítva, hogy elkerüljük a rossz helyzeteket, az önkéntelen emlékeket nehéz lehet elfelejteni. Ez evolúciós eredetű. A szégyenérzet emléke jelezheti, hogy olyasmit tettünk, amit mások kedvezőtlennek vagy károsnak tartanak, vagy hogy megszegtük a társadalmi normákat. Ez segít abban, hogy a jövőbeni helyzeteket másképp kezeljük. Ez egyes emberekre jobban igaz, mint másokra. Egy elmélet szerint a hangulatunknak megfelelő emlékekre nagyobb valószínűséggel emlékszünk. Ez azt jelenti, hogy ha szomorúnak érezzük magunkat, nagyobb valószínűséggel idézzük fel a veszteséggel, szégyennel vagy csalódással kapcsolatos történeteket. A szorongás szintén ahhoz vezethet, hogy nagyobb mértékben idézzük fel azokat az időszakokat, amikor félelmet vagy bizonytalanságot éreztünk. Sokszor merengünk magunkban, de ennek célja van: megpróbálod "megoldani", vagy tanulni belőle valamit, hogy ezek az élmények ne ismétlődjenek meg.

Az emlékek nagyon rugalmasak lehetnek. Felidézhetünk valamit, és megváltoztathatjuk a múltbeli tapasztalatokkal kapcsolatos észleléseinket, gondolatainkat és érzéseinket.

A gondolatok átdolgozása és a reflexió segíthet. Bizonyított, hogy amikor merengünk, a legjobb, ha felismerjük, mi történik, majd megpróbáljuk figyelmünket valami elnyelőbb és érzékelhetőbb dologra összpontosítani (pl. hangokra vagy képekre összpontosítunk, vagy a kezünkkel csinálunk valamit pl babrálunk. Ez a figyelemváltás segíthet abban, hogy valami másra összpontosítsunk. Ne feledjük, hogy agyunk csak kis mennyiségű információt képes tárolni a múltbeli élményeinkről.